- Rendben.
Elment. Lezuhanyoztam és lefeküdtem. Kényelmes volt az ágy. Hamar elaludtam. Reggel korán keltem. Lementem. Csak Lily volt fent.
- Szia.
- Szia. Kávét?
- Köszönöm.
- Igyuk meg kint.
Kimentünk.
- Szóval, mit szólsz a bátyjámhoz?
- Nagyon rendes.
- És?
- És nagyon helyes is . De ennyi.
- Gondolod?
- Gondolom, hogy van valakije.
- Sajnos van valaki, aki rá akarja tukmálni magát, de remélem Nathennek több esze van.
- Értem. Te mond, mit csináltok egy ekkora házban?
- Szinte semmit. Én alig vagyok itthon, mert a munkám miatt sokat utazok. Nathen az irodába jár be, így csak a takarítónő szokott itt lenni.
- Hát már nem. Én itt leszek.
- Igen.
- Hát ti? Nem tudtok aludni?
- Nekem be kell mennem az ügynökségre.
- Engem kidobott az ágy.
- Hát jó. Összedobok egy kis reggelit. Eszel te is? - nézett a húgára.
- Nem. Sietek. Délután jövök.
- Még szombaton is dolgozik.
- Igazából nekem is suli van. Megyek összepakolni.
- Elviszlek és út közben veszünk reggelit.
- Rendben. Köszönöm.
Felmentem. Felöltöztem és lementem. Nathen már várt.
- Mehetünk.
- Oké.
Elvitt a suliba. Vett enni is.
- Ma befizetem a telefonod csekkjeit. Beszélek a nővéreddel és a bátyáddal.
- Ne! Vele ne!
- Miért?
- Csak... Mérges lesz. És akkor rajta áll bosszút. A kicsik meg kikészülnek. Hívd inkább át és én beszélek vele.
-Rendben. Mikor végzel?
- Fél 2.
-Akkor itt leszek. Szép napot.
- Köszi. Neked is.
Bementem a suliba. Hazafelé nem beszélgettünk.
- Ja. Ma este nem leszek otthon. Randim lesz.
- Azzal, aki rád akarja varrni magát?
- Ki?
- A húgod mondta...
- Nem áll be a szája.
- Ezek szerint vele töltöd az estét.
- Kivel kéne? Veled?
- Hé! Ne harapd le a fejem! Csak kérdeztem.
Megérkeztünk. Kiszálltam és felmentem a szobámba. Nem értettem mért kapta fel a vizet! Leültem az ágyra. Kopogtak. Bejött Nathen.
- Figyelj, sajnálom, hogy így kiakadtam.
- Felejtsd el. Megteheted. A te életed.
- Laura...
Furcsa volt először az ő szájából a nevemet hallani. Olyan jól esett.
- Semmi gond. Komolyan. De ha a húgodnak nem tetszik, mért találkozgatsz vele?
- Mert az apja az egyik befektetőm.
- Oh,az gáz.
- Az. Figyelj, csak, most elmegyek pár órára. Elleszel?
- Nem vagyok gyerek. Télen 20 leszek.
- Oké. Akkor szia.
Elment. Tételeket tanultam egy darabig. Még jó, hogy hosszú hétvége jön. Aztán lementem. Óriási ház. Gyönyörű. Körbenéztem. Volt egy óriási nappali lent, egy nagy hifi. Kapcsoltam zenét. csináltam inni és letelepedtem. Jól elvoltam. Táncoltam. Nathen és Lily így találtak rám.
- Hey te! Figyeld.
Odalépett hozzám. Elkapott és táncolni kezdett velem. Nem hittem a szememnek. Mikor vége lett a számnak elengedett és lehalkította a zenét.
- Ez ott volt.
- Aha.
- Nagyon jók vagytok együtt!
- Táncolni nem nehéz.
- De így?
- Lily.
- Na jó. Éhes vagyok.
- Főztem egy kis milánóit. Sajt a hűtőben.
- Te főztél?
- Éhes voltam Baj?
- Dehogy. Kérsz Nathen?
- Igen. Gyere.
-Lehiggadtál.
- Az edző teremben voltam.
- Értem.
Együtt ettünk, aztán elhoztuk a maradék holmimat. Anya szomorúnak látszott. Apu nem volt otthon. Még jó. Lehet, hogy nem álltam volna jót magamért. A kicsik örültek nekem. Istenem mennyire hiányolnak majd! A kocsiban Nathen látta rajtam, hogy szomorú vagyok.
- Eljöhetnek majd hozzánk, amikor akarnak.
- Komoly? Megengeded?
- Persze.
- Köszönöm.
- És hogy állsz a tanulással?
- Megy. 1 hónap és érettségi.
- Kell segítség?
- Nem. Bár az angolomon lehetne javítani.
- Holnap kezdhetjük, ha gondolod.
- Nagyon köszönöm.
Megérkeztünk. Felvittük a cuccaim.
- Én megyek készülődni. Addig pakolj ki.
- Szóval elmész.
- El.
- Oké.
Kiment. Éljen. Akkor se figyelne fel rám, ha kiöltöznék. Na mindegy. Miután kipakoltam, lementem. Lily akkor jött meg.
- Nathen?
- Készülődik.
- Elmegy.
- El.
- Oh. Ezzel tönkre teszi magát.
- Az ő döntése.
- De... Te mellette vagy.
- Nem, csak elmondta, hogy azért megy el, mert a lány apja egy befektetője. És hidd el, láttam rajta, hogy nincs sok kedve hozzá.
- Neked tetszik a bátyjám.
- Kinek ne tetszene? Helyes, erős, izmos, szép a szeme, rendes... Csupa álom pasi. De csak néhányaknak adatik meg, hogy ebben részesüljenek. Én pedig meg se próbálom.
- Azt állítod nincs hatással rád?
- Ezt nem mondtam. De nekem esélyem sincs nála. Így érted? Nem kell reménykedni és nem fogok csalódni.
- Aha. Ezt én is megfogadhatnám.
- Van valaki?
- Az nem kifejezés. Tudod mit? Menjünk lovagolni és megmutatom.
- Oké.
- Hova mentek? - hallom a hangját hátulról.
- Lovagolni.
- Tudsz? - néz rám.
- Nem igazán.
- Oh. Akkor csak sétálunk.
- Rendben.
- Jól nézel ki bátyó.
- Kösz. Szerinted?
- Jó.
Kimentünk.
- Na?
- Mi az?
- Jó. Mi volt ez?
- Mit kellett volna mondanom? Elállt a szavam. Na és? Nem az én véleményem érdekli.
- Fogadunk?
- Inkább mutasd be a pasit, aki elrabolta a szíved!
- Bárcsak megtenné! De gyereknek tart.
- Hány éves?
- 27. Robert. Ő felel a földért megy minden ilyenért. Valami vezető. Gyere, bemutatlak neki.
Odamentünk.
- Helló Robert.
- Helló Lily. Hogy vagy?
- Jól, köszönöm. Hogy állunk?
- Jól.
- Engedd meg, hogy bemutassam Laurát. Laura, ő itt Robert.
- Üdv.
- Igen. Nathen mondta, hogy új lakónk van.
- Te is ott laksz a házban?
- Igen, De mire mi kelünk, addigra hűlt helye.
Robert ránézett és elvigyorodott. A vak is látja, hogy köztük több van barátságnál.
- És mikor fekszetek én még dolgozom.
- Nem fárasztó?
- Nem. Imádom a munkám.
- Ismerek még egy ilyen embert.
Ránéztem Lilyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése