Összebújva aludtunk. Reggel, mikor felébredtem őt néztem. Annak ellenére, hogy hogyan ismerkedtünk meg, ő a legjobb dolog az életemben. 3 hónapja nem gondoltam volna, hogy beleszeretek egy ilyen férfiba, mint Nathen. Sőt, azt se gondoltam, hogy egy ilyen férfi közeledne hozzám. Elég volt megcsókolnia és elvesztem. Ha valamiért elküldene, abba belehalnék. Még közelebb bújtam hozzá, mire ő szorosabban ölelt át. Így aludtuk át a délelőttöt. Kopogásra ébredtem. Fel akartam kelni, hogy kinyissam, de Nathen visszatartott.
- Ne, még ne.
- Lily az.
- Jöjjön vissza később.
- Nathen.
- Na jó. Engedd be.
Belebújtam a köntösömbe és beengedtem, de amint megláttam az aggódó tekintetét, lehervadt a mosoly az arcomról.
- Skacok, gond van.
Erre már Nathen is felült.
- Igen?
- Valaki felégette otthon az istállókat.
- Mi?
- Robert?
- Ő jól van és a lovaknak sincs bajuk, de az istállók tönkre mentek. Az is, ami benne volt.
- A francba. - káromkodott.
- Csak olyasvalaki tehette, aki tudja mennyire fontos nektek az istálló és a lovak.
- Igen, csakis olyan lehetett.
- Haza kell mennem.
- Mind megyünk.
- Lily, nem kell itt hagynod a munkád.
- De.
- Rendben. Betelefonálok. Ti majd kocsival jöttök.
- De...
Megfogta az arcom.
- Nem akarom, hogy repülj.
- Köszönöm, de kibírom.
- Biztos?
- Igen.
- Jó, akkor fél óra múlva indulunk.
Volt fél óránk összepakolni, aztán repülővel 2 óra alatt otthon voltunk. Robert idegesen várt, míg Nathen telefonált, Lily pedig odabújt hozzá. Istenem, mennyire félthette! Nem engedték el egymás egy percre sem. Vajon mikor kéri meg a kezét Lilynek? Csináltam ebédet. Nathen egész nap telefonált és dolgozott. Az istállókat újra kell építeni. Nem sokat láttam a nap folyamán, így a történteket sem tudtuk megbeszélni. Vacsora után Lily segített elmosogatni.
- Baj van?
- Nem.
- Elmondtad neki?
- El és ő is így érez.
- Akkor jó.
- És Robert?
- Ma nagyon aggódtam érte.
- Láttam rajtad.
- Rendben. Megnézem mit csinálnak.
- Jövök én is.
Felmentünk az irodába. Már megint telefonált. Odabújtam hozzá, éreztem, hogy feszült. Mikor letette szenvedélyesen megcsókolt.
- Sajnálom, hogy ma elhanyagoltalak.
- Semmi gond.
- Szeretlek.
- Én is. Na? Mi lesz az istállókkal?
- Újra építjük. Azt, hogy ki volt sosem fogjuk megtudni.
- Sajnálom.
- Én is. De ez van.
- Elkapnám és agyonverném.
- Nem érne semmit.
- Tudom.
- Megyek lefekszem. Reggel be kell mennem a céghez.
- Jó éjt.
- Sziasztok.
Lily kiment.
- Aggódott érted. - mondtam Robertnek.
- Mi?
- Igaz, hogy felhívtad a pajta miatt, de míg nem bizonyosodott be a dologról, hogy jól vagy, addig aggódott. Itthon pedig már nem mondhatta, mert dolgotok volt. És félt, hogy nem tetszene.
- Basszus.
- Beszélj vele.
- Rendben.
Elment. Lily a szobájában az ágyon ült.
- Lily.
- Igen?
- Nézz rám kicsim.
- Robert.
Odabújt hozzá.
- Jól vagyok.
- Tudom. Hidd el tudom, csak féltettelek.
- Szeretlek kicsim.
- Én is.
Közben én lezuhanyoztam. Nathen pedig az irodában volt, ezért odamentem hozzá.
- Elfáradtál.
- El.
- Feküdjünk le.
- Menjünk.
Kézen fogva mentünk a szobába. Míg Nathen zuhanyzott én az ágyban vártam. Mikor lefeküdt mellém én hozzá bújtam.
- Szeretlek.
- Én is.
Így aludtunk összebújva. Reggel csókkal ébresztett.
- Nathen.
- Kicsim.
Nem akartam elengedni, de most jönnek az építészek és segíteni akar az építésben.
- Vigyázz magadra.
- Rendben.
Kiment. Valahogy rossz érzésem volt. Felmentem a szobámba.
- Helló lányom.
Azt hittem rosszul hallok.
- Mit keresel itt?
- Beszédem van veled. Túl jól mennek itt a dolgaid. Azt akarom, hogy szenvedj.
- Te voltál. Te gyújtottad fel az istállókat, igaz?
- Én. Legközelebb a ház jön.
- Mit akarsz?
- Hogy elhagyd. Neked akkor lesz a legrosszabb. És én azt akarom, hogy szenvedj. Ha nem, nagyon rosszul jársz. Kapsz 3 napot. Figyelni foglak.
Elment. Lerogytam az ágyra és zokogtam. Nem. Kezdődik előröl. Ez nem lehet. Azt hittem megfulladok. Elindultam le, kisiettem, de az udvaron két lépés után elájultam. A nappaliban rétem magamhoz és Nathen aggódó arcát láttam magam előtt.
- Kicsim.
- Mi...történt?
- Elájultál.
- Jól vagy?
- Igen. Igen.
Oh, istenem. Nem tudom elhagyni. Nem megy.
- Itt a víz.
- Köszi.
- Kicsim.
Letettem a vizet és szorosan odabújtam hozzá. Nem akartam, de zokogni kezdtem.
- Kicsim.
- Én... Sajnálom.
- Mondd el!
- Nem. Minden rendben.
- Ne menjünk el orvoshoz?
- Nem kell. Tényleg jól vagyok. Menjetek csak vissza. Nyugodtan. Már oké.
Nathen látta az arcomon, hogy nem mondok igazat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése