2011. máj. 1.

6. fejezet Baleset


Felmentem a szobámba és leültem a földre. Valamit rosszul csináltam? Nem tudhatja meg mit érzek iránta. Már indultam, hogy beszéljek vele, de mikor kinyitottam az ajtót épp kopogni készült.
- Oh. Igen?
- Beszélhetünk?
- Igen. Gyere be.
Bejött, én pedig leültem az ágyra.
- Igen?
- Az előbb... Ugye nem okoztam fájdalmat.
- Nem. Egyáltalán nem.
- Sajnálom. Elszaladt velem a ló. Én nem tudok gyengéd lenni veled. Te nem ezt érdemled. Hisz ártatlan vagy én meg egy barom.
- Nem hiszed, hogy szólnék, ha bajom lenne azzal, ami történt?
- Nem tudom. Csak... Az egyik percben olyan ártatlan vagy, aztán tiszta vadmacska...
- Akarod, hogy elfelejtsük a dolgot?
- Igen.
- Rendben - bár fájt, nagyon is, beleegyeztem - akkor nem történt semmi.
- Köszönöm. Most el kell mennem. Későn jövök.
- Elmondod hova mész?
- Találkozom valakivel.
- Aha. Jó szórakozást.
- Laura... Kösz.
Elment. Lerogytam az ágyra és zokogni kezdtem. Lily és Robert a vacsoránál nem értették mi bajom.
- Laura, mi történt?
- Nem érdekes.
- Mit csinált a bátyjám?
- Én... Egyik percben leteper, aztán bocsánatot kér és kéri felejtsük el... Mire én fájó szívvel, de megteszem, amit kér, mert nem akarom, hogy megtudja mit érzek iránta. Ere ő felhívja azt a ribancot és vele megy szórakozni este. - Nagyot sóhajtottam.
- Beletörődöm, hogy senkinek nem kellek.
- Ugyan.
- Apám eladott! Hiába próbáljuk szépíteni a dolgot.
- De Nathen...
- Nathen nem úgy érez, mint én.
- Mert te?
- Életemben először igazán szerelmes vagyok. De nem akar. Szóval ennyi. Elment az étvágyam. Lefekszem.
Megtörten felmentem. Lefeküdtem és zokogtam. Reggel későn keltem. Kávézás után tanultam, a nyakamon az értettségi. Tanulnom kell. Nathennel nem beszéltünk túl sokat egymással. Miután sikerült az érettségi és felvettek a suliba, boldog voltam, de közben vártam mikor tesz ki Nathen. Már a nyári szünetemet élveztem, mikor egyik reggel a konyhába lépve őt és egy nőt találtam igen közeli helyzetben.
- Bocsánat.
Fogtam a kávém és kimentem a lovakhoz. Ott ittam meg. Robert jött oda hozzám.
- Szia.
- Hali. Na? Milyen Lily nélkül?
- Nehéz.
- Elhiszem.
- És te? Bent szoktál kávézni.
- Most túl sokan voltak a konyhában.
- Sajnálom.
- Ne. Nem a te hibád. Én szerettem bele olyasvalakibe, akibe nem kellett volna.
- Kislány...
- Mindegy. Lehet, hogy kilovagolok kicsit délelőtt.
- Biztos? - kérdi a lovaglótudásomra gondolva.
- Igen. Most van időm.
- Rendben. Ha kell valami megtalálsz.
- Okés, köszi.
Bementem. Végre nem volt lent senki, így sikerült nyugodtan megreggeliznem. Miután felöltöztem és leindultam, meghallottam a beszélgetést az irodából.
- De drágám, ugye kirakod?
- Nem tudom. Nincs hová mennie.
- Csak a pénzed miatt van itt.
Leesett, hogy rólam beszélnek. A hülye kígyó... Még hogy a pénze kell. És Nathen elhiszi neki! Kopogás nélkül benyitottam. Ha rólam beszélnek, legyek jelen én is.
- Ne féljen kisasszony, magamtól is megyek.
Ránéztem Nathenre és most hozzá beszéltem.
- Köszönöm, hogy eddig nem dobtál ki.
Felszaladtam és pakolni kezdtem a cuccaim, miközben rázott a zokogás. Ennyi. Nincs hova mennem, nincs semmim. Hallottam, hogy bejön valaki, de nem figyeltem rá. Elfoglalt a kétségbeesés, hogy mindennek vége.
- Fejezd be a pakolást. Nem mész el.
- Megtiltod?
- Meg. - mondta fojtott hangon.
- Minek maradjak itt , mikor nem látnak szívesen?
- Miről beszélsz?
- Nem akarod, hogy itt legyek. Ezt az előbb a nődnek elég világosan elmondtad.
- Azt mondtam, hogy nincs hova menned, ezért nem engedhetlek el.
- Mond csak, mikor beszélgettünk utoljára? Vagy mikor vacsoráztunk együtt utoljára? Direkt kerüsz!
- Laura...
- Erre nincs szükségem. Otthon is csak púp voltam.
- Fejezd be.
- Miért? Teszel valamit?
- Tudod, hogy miattad tettem.
- Mit? Miattam nem közeledtél hozzám? Kétlem. De nem hagyom, hogy mégjobban összetörd a szívem. Nem leszek tovább senki terhére.
Kirohantam mellette és az istálóhoz szaladtam. Még jó, hogy Zéro fel volt nyergelve, felültem rá és kivágtáztam. Én, aki félek a lovaktól. De nem érdekelt. El akartam bújni a világ elől. Egyedül akartam lenni, ha már úgy sem kellek senkinek.
- Laura, ne! - hallottam a kiáltását.
Mivel Zéro az ő lova, így hirtelen megállt, én pedgi előre repültem. Éreztem, hogy fáj valamim, de nem voltam képes ébren maradni. Arra eszméltem, hogy Nathen a karjaiban tart és szólóngat.
- Laura.
- Fáj az oldalam.
- Tudom kicsim. Ne mozogj.
- Sajnálom.
Könny gördült végig az arcomon és egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk. Letörölte és felvitt a szobájába. Köszben Robert, aki végig látta a történteket orvost hívott, aki hamar meg is jött.
- Sajnálom. - mondtam megint.
- Felejtsd el, - mondta, de nem nézett rám - én húztalak fel.
- De én rohantam el. Ehhez értek, elfutni.
- Akkor mardjunk anniyban, hogy kvittek vagyunk.
Közben Lily bejött.
- Nathen, itt az orvos. Engedd oda.
Ellépett mellőlem és kiment a szobából. Kétségbeesve néztem Robertre, aki értette a kérésem és utána ment. Az orvos mellém ült és elővette a szetoszkópját.
- Üdv.
- Helló! - nyögtem nehezen.
- Úgy hallottam lerepült egy lóról.
- Igen. Rettenetesen fáj az oldalam.
- Megnézzük.
Megvizsgált.
- Szeretném, ha bejönnél röntgenre. Nem vagyok biztos benne, de szerintem csak megrepedt néhány bordád, de akkor is be kell kötözni.
- Rendben.
Hívtak mentőt. Még szerencse, hogy csak megrepedt, bár szerintem ez jobban fáj, mintha eltört volna. Kaptam fájdalom csillapítót, és nem nagyon örültek neki, de hazaengedtek azzal az utasítással, hogy nem kelhetek fel legalább 4 napig. Miután mindenki kiment a szobából Nathen leült mellém az ágyra. Nem mertem ránézni.
- Te lány. - mintha megkönnyebülést hallottam volna.
- Sajnálom.
- Pihenj, kérlek.
Próbáltam, de fájt az oldalam. Istenem, mért kellett beleszeretnem? Hát pihenésnek nem is mondanám, de órákon kereszül feküdtem mozdulatlanu. Levegőt is alig vettem, mert minden mozdulattól fájt az oldalam. Pont velem történik ez. Még valahogy túl tudom tenni magam azon, hogy eladtak... De hogy ledobott egy ló? Ez gáz. Kíváncsi voltam mi van a családommal. Mióta eljöttünk azóta nem beszéltem velük. Remélem jól vannak. Be kell vallanom, nagyon hiányoznak. Persze apámat kivéve. Lehet valaki rossz ember attól, hogy a halálát kívánná a saját apjának? Főleg, ha ilyen az illető?
Gondolkodásomból a belépő Nathen ébresztett.
- Nem pihensz.
- Nathen, amint jól leszek, elmegyek, ha kell.
- Mért mennél el? Nem akarom, hogy elmenj.
- De abarátnőd igen.
- Nem a barátnőm.
- Aha. Bocs.
- Laura, az istenért! Az ég világon semmi nincs köztünk.
- Rendben.
- Laura.
- Ha átvinnél a szobámba megköszönném.
- Nem viszlek át. Itt maradsz velem, míg jobban nem leszel.
- Persze.
- Igen és én is itt alszom.
- Rendben. Zéro jól van?
- Igen. Semmi baja, de kérlek pihenj.
- Rendben.
Nehezen, de sikerült elaludnom. Még éreztem, hogy megsimogatja az arcom. Mikor felébredtem Lilyt találtam a szobában.
- Szia.
- Szia.
- Jól vagy?
- Lehetnék jobban is. Hoznál nekem inni?
- Persze.
- Nathen?
- Telefonál. Nagyon ideges. Fel akarja hívni édesanyád.
- Ne. Őket ne. Kérlek ne engedd neki. Nem akarom, hogy anya aggódjon! Így is sok a baja.
- Meglátom mit tehetek.
- Köszönöm.
- Még mindig szereted, igaz?
- Próbáltam elfelejteni, de nem megy.
- Elhiszem. Tudom milyen érzés.
Mint egy végszóra, bejött Nathen.
- Minden rendben?
- Igen.
- El kell mennem pár órára.
- Hozom az üditőt.
Lily magunkra hagyott minket. Nathen leült mellém és megfogta a kezem.
- Fáj?
- Most nem, de inkább nem mozdulok meg.
- Oké. Siettek vissza.
- Kérlek ne hívd fel anyát. Nem akarom, hogy aggódjon.
- Laura, az édesanyád!
- Kérlek!
- Rendben. Kell még valami?
- Nyugodj meg. Túlélem és volt már rosszabb is.
- Ezt már hallottam.
- Igen, akkor is túléltem.
- Én is.
- Haragszol rám?
- Nem, rád nem. Magamra inkább. Most megyek.
- Szia.
Elment. Nem akartam, hogy haragudjon magára. Megpróbáltam feljebb ülni, de belenyilalt a fájdalom az ooldalamba, így inkább maradtam, ahogy voltam. Lily rendes volt és hozott enni és inni. Nem akartam őt ugráltatni, szegénynek annyi dolga van nélkülem is.

1 megjegyzés:

  1. Na szia! Ismét itt vagyok. Már az este elolvastam de már túl fáradt voltam, hogy írjak is.
    Látom változás már van :)ha még nem az az igazi is. Nagyon jó lett ez a fejezet,végre láttam benne érzéseket is. Nagyon tetszett. Csak így tovább és érzéseket a történetbe :)) Na további szép napot és ihletet. Puszi

    VálaszTörlés