Megfogta az arcom és szenvedélyesen megcsókolt.
- Szeretlek.
- Én is.
Kimentek én pedig nyomorultul éreztem magam. Lily bejött a szobába.
- Tudod ki gyújtogatott.
Bólintottam.
- Mondd el!
Megráztam a fejem.
- Nem tehetem. Csak rosszabbul jártok. És ezt nem engedhetem.
- Hidd el, meg tudjuk oldani.
- Én nem akarlak elárulni titeket.
- Nincs mit elárulni.
- Jaj Lily. Szerinted nem vettem észre, hogy titkolóztok előttem?
- És? Mindenkinek vannak titkai
- Igen. Nekem is.
Elkezdtem pakolni. Lily odajött hozzám.
- Nem oldasz meg vele semmit, ha elmenekülsz.
- De titeket megmenthetlek.
- Kitől?
- Sajnálom. Tényleg. Mondd meg Nathennek, hogy szeretem.
- Laura, ne.
- Nincs más választásom! Vagy elmegyek vagy rátok gyújtja a házat! Nem engedhetem, hogy bajotok essen. Ti vagytok az igazi családom!
- Laura.
Hátrafordultam és láttam Nathent az ajtóban.
- Mit csinálsz?
- Elmegyek.
- Azt hiszi ezzel megment minket.
- Tudom.
- Mondd el ki volt.
Ekkor előlépett apám a fürdőszobából egy puskával a kezében.
- Én voltam. Azért adtam el, hogy szenvedjen. Erre egyre jobban él. Megfenyegettem, elmegy vagy felgyújtom a házat. Ha ő nincs itt, szenved. Ha szenved, én örülök.
- Hogy lehet magának ennyi gyereke?
Kiált rá Lily, de Robert, aki időközben betoppant, maga mögé húzta.
- Maradj itt.
Aztán gyorsan történt minden. Láttam, hogy apám a vállához teszi a fegyvert és Nathenre céloz. Előre ugrottam és eléálltam, így a golyó engem talált el, mire én összeestem.
- Kicsim.
- Sajnálom.
- Ne hagyj itt. Hallasz?
Aztán nem láttam semmit. Lebegtem. Mért történik ez velem? Gyereket akartam és családot, erre vége. Mindennek. Azt hittem meghalok. De mikor rájöttem, hogy nem, nehezen kinyitottam a szemem. Bántotta a fény.
- Vizet.
- Laura!
Lily sápadt arcát láttam, amint az arcán átfut a megkönnyebbülés.
- Tessék.
- Nathen?
- Mindjárt jön.
- Mi történt?
- Majd megbeszéljük, ha hazajöttél. Mindent.
- Haza? De nem... El kell...
- Nem, nem kell elmenned. Most pihenj.
- Lily azt álmodtam, hogy saját családunk lesz.
- Lesz is. Ne félj.
- Én... Sajnálom.
- Ne. Te csak jót akartál.
Bejön Nathen.
- Helló.
- Kicsim.
Odajött hozzám. Megsimogattam az arcát. Nagyon nyúzott és fáradt. Megpróbáltam kisimítani a ráncokat a szeme alatt. Könnyezni kezdtem.
- Sss. Ne sírj. Már vége.
- Nathen, sajnálom.
- Nyugodj meg. Itt vagyok.
Megcsókolta a homlokom és a tekintetét az enyémbe fúrta. Ez megnyugtatott.
- Laura, jó látni.
- Helló Robert. Nem vinnéd haza Lilyt? Pihennie kell.
- Laura.
- Hm?
- Neked kell pihenned.
- Szerintem meg a kismamának.
Mind rám néztek.
- Basszus. Még nem tudják?
- Nem éppen.
Robert a kezébe fogta Lily arcát.
- Komoly?
- A lehető legkomolyabb. 1,5 hónapos terhes vagyok.
- Istenem.
Átölelte. Hazavitte pihenni. Engem is hamar hazaengedtek.Véglegesen beköltöztem Nathen szobájába. Valahogy mindig sikerült elkerülni, hogy a történtekről beszéljünk. De fogunk. Egyik délután már nem bírtam a fekvést. Átmentem az irodába. Nathen itthon dolgozott mióta kiengedtek. Bementem hozzá.
- Mit keresel itt?
- Beszélnünk kell.
- Laura.
- Mióta visszajöttem, nem mehettem be a szobámba. Te sem jársz be az irodába és Lily sem hagy békén. Ja és a történtek érdekelnének mondjuk onnantól, hogy lelőtt.
- A szobád? Gyere.
Bekísért a szobába. Minden össze volt törve.
- Ezt akartad látni? Miután a műtőbe vittek hazajöttem és ezt tettem.
- Nathen...
- Érdekel miért? Mert a szerelmem a halálán volt. Nem járok az irodába, mert melletted akartam lenni. Lily pedig Robert kedvéért nem jár be annyit. Miután elém ugrottál Robert elkapta apád. Leütötte őt, aztán rendőrt hívott. Én pedig majd belepusztultam a dologba. De ha ennyire zavar, hogy itt vagyok, akár el is mehetek.
- Nathen, kérlek elég.
Odahúzott magához és megcsókolt.
- Sajnálom.
- Menjünk innen.
Visszamentünk a hálóba. Magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Laura.
- Most. Kérlek. Érezni akarlak. Most.
Szenvedélyesen lettünk egymáséi. Szükségem volt erre.
- Ne eressz el.
- Soha többé. Várj itt, mindjárt jövök.
Kiment és pár perc múlva jött vissza.
- Tessék.
- Mi ez?
- Laura, soha életemben nem szerettem így még senkit. És ígérem nem is fogok. Ha a jövőről kérdeznek mi együtt szerepelünk benne. Veled szeretnék családot alapítani és a további életem leélni. Lennél a feleségem?
Kinyitotta a dobozt. Egy gyönyörű fehér arany gyűrű volt, ami zafír kövekkel volt kirakva. Ránéztem.
- Igen.
- Komoly?
- Igen.
Megcsókolt.
- Nem akarom hosszú jegyességet.
- Én sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése