- Laura. - hallom a hangját magam mögül.
- Igen? - felé fordultam és ránéztem.
- Mit keresel itt?
- Készülődök lefeküdni.
- Azt hittem nálam alszol!
- Már jól vagyok, itt is alhatok.
- Aha.
- Nathen, ki kell pihenned magad holnapra.
- Aludj nálam, kérlek.
Olyan kétségbe esetten nézett rám, de muszáj voltam megkérdezni.
- Miért? Van értelme?
- Mert szeretnélek a karjaimban tartani. Míg a bordád fájt addig nem ölelhettelek, de most már szeretnélek átölelni éjjel.
Nem tudtam nem figyelmen kívül hagyni az érzéseimet. Azt akartam, amit ő.
- Rendben.
Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Az ajtónak döntött és gyengéden simogatott.
- Kérlek. - mondtam és odébb húzódtam.
- Mi baj?
- Semmi. Most megyek zuhanyozni.
Elsiettem zuhanyozni. Nem ezt akartam. De nem lehet semmi, ha ő nem érez úgy, ahogy én. Nem vagyok régimódi, de nem így akarom az első komoly kapcsolatom kezdeni. Miután végeztem bementem a szobájába, de nem volt benn. Az irodába mentem, mert mint mindig, most is telefonált.
- Nathen.
- Hm?
- Gyere.
Megfogtam a kezét és magammal húztam a szobába.
- Le szeretnék zuhanyozni.
Elengedtem, de visszahúzott magához és újra megcsókolt. Negyed óra múlva odafeküdt mellém az ágyba és odabújtam hozzá.
- Laura, ugye tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem?
- Ahogy te is nekem.
- Nem akartalak bántani. Sem a múltkor, mikor kilovagoltunk, sem a baleset előtt.
- Hát nem így éreztem.
- Sajnálom.
Nem akartam, hogy rossz kedve legyen, így inkább eltereltem a szót.
- Mond csak, hogy lehet, hogy nincs még senkid?
- Úgy, hogy a mi köreinkben a nők általában a pénzre hajtanak. Ezért dobtam őket, mielőtt többet akartak volna.
- Értem.
Lehunytam a szemem. Sosem fog úgy érezni, mint én. Azt hiszi csak a pénzére hajtok.
- Nathen, ugye nem hiszed, hogy nekem is csak a pénzed kell!
- Nem tudom. Veled kapcsolatban bizonytalan vagyok. Te teljesen más vagy, mint a többiek és néha tényleg nem tudom mit gondoljak.
- Értem. Akkor szeretném leszögezni egyszer és mindenkorra, hogy nincs szükségem a pénzedre és nem arra hajtok. Jó, ha ezt figyelembe veszed.
Csöndben maradtam. Tudtam, hogy nem aludt el, mert éreztem a szívverését. Nem tudom, mikor alhattam el, de éjjel arra keltem, hogy nincs mellettem. Elindultam megkeresni, de nem kellett messzire mennem, mert megint az irodában volt. Odamentem hozzá és felnézett rám.
- Mért nem alszol? - kérdeztem.
- Kaptam egy fontos hívást.
- És?
- Minden rendben. Menj feküdj vissza.
- Gyere velem.
Felhúztam a fotelből és ott állt előttem. Átkarolt és gyengéden megcsókolt. Megfogtam az arcát és a szemébe néztem.
- Aludj velem.
- Laura.
Még mielőtt tiltakozhatott volna magammal húzta a hálóba, ahol szenvedélyesen csókolózni kezdtünk. Már nem volt visszaút és nem is akartam megállni. Őt akartam. Tiszta szívemből vágytam rá.
- Nem akarok neked fájdalmat okozni.
- Nem fogsz. - nyugtattam.
Teljesen elgyengültem az érintésétől és a csókjaitól. Mikor az ágyra fektetett és rám feküdt, megijedtem.
- Nyugi.
- Nathen.
- Nem bántalak.
Lassan tett magáévá. Utána odabújtam hozzá és reggel korán ébredtem. Lementem a konyhába, hogy nem ébresszem fel. Kávéztam, mikor csörgött a telefonom.
- Igen?
- Szia!
- Hali.
- Na?
- Semmi.
- Laura, elmondtad neki?
- Nem.
- De... Akkor én teszem meg. - fenyegetett meg.
- Ne. Ez én intézem.
- Mi történt?
- Az éjjel lefeküdtem vele.
- Akkor épp ezért kell elmondanod neki.
- Lily, ő az első férfi az életemben, akit igazán szeretek. Lehet, hogy nem a pénzére hajtok, és ezt ő is tudja, nekem a szíve kell. A szerelme. De ez nem fog összejönni, mert ő nem így érez.
- Laura, ne becsüld le. Csak óvatos. Volt néhány nehéz esete...
- Lehet. Mondta, de félek.
- Laura én mondom el neki, ha te nem!
- Majd meglátom. Lily, annyira félek!
- Én is féltem, emlékszel? De vállalnod kell a kockázatot a boldogságod érdekében.
- Lehet, na leteszem, mindjárt indulunk.
- Rendben. Szia.
Letettük. Tényleg féltem, hogy elvesztem, ha elmondom neki, szeretem. De Lilynek igaza van. Kockázat nélkül nincs boldogság. Egyszer csak megéreztem a karjait magam körül.
- Korán keltél.
- Nem tudtam aludni.
- Jól vagy? Nem okoztam fájdalmat?
- Nem, csodásan érzem magam.
Odabújtam hozzá és simogatott.
- Kicsim, lassan indulnunk kell.
- Rendben.
Felmentem, átöltöztem és lent vártam. Megint repültünk, amit utálok. És a fejem megint fájni kezdett. Szerencsére Lily a reptéren várt minket.
- Helló!
- Szia, baj van?
- Nem, minden rendben.
Nathen ölelve vezetett a kocsihoz és ott sem engedett el, aminek nagyon is örültem.
- Mi lenne, ha körbe vezetnélek?
- Rendben. Nathen amúgy is dolgozni fog.
- Pontosan.
Bementünk a szállodába, lepakoltunk a szobáinkban. Nathen külön szobát kért, bár nem értettem miért.
- Kicsim, be kell mennem az irodába. Majd jövök.
Elment, mi meg Lilyvel bámultunk utána.
- Ez meg mi volt?
- Passz. Lily, nem baj ha lefekszem kicsit? Rendben?
- Baj van?
- Fáj a fejem.
- Rendben, akkor később találkozunk.
Elment. Vettem be gyógyszert és lefeküdtem aludni.
Na szia, ismét itt vagyok. Nagyon jó lett mindkét fejezet. Nem volt internetem, ezért nem tudtam mostanáig elolvasni a fejezeteket. Sok-sok gratula! Tényleg tetszik. Még mindig gyors egy kicsit, de már kifejezetten jó és tetszik. Kíváncsi vagyok azért, hogy Nathen érez-e valamit iránta. Remélem igen, mert ha nem... (az ujjával fenyegetőzik) :) Tényleg nagyon tetszik. Várom a következő részt. Puszika
VálaszTörlés