Nathen hamar hazaért, de még a dolgozó szobában dolgozott. Így az estémet egyedül töltöttem.
Lehet, hogy el kéne mennem, amint jobban leszek. Nem akarok én rosszat senkinek, de úgy érzem nem itt van a helyem. Lilynek ott van Robert, Nathennek... Nos neki lesz majd más. Én nem tartozom ide. Még akkor el kellett volna mennem, amikor idekerültem. De nem tettem és már nem is tehetem, mert nem tudom megtenni. Lily visszajött hozzám.
- Beszéltem Nathennel. Azt mondja nem haragszik rád.
- Tudom, ezt nekem is mondta. Viszont magára haragszik és én ezt nem akarom.
- Na jó. Hagylak pihenni.
- Köszönöm. Jó éjt.
- Szia.
Fáradt voltam és kezdett az oldalam újra fájni. Lehunytam a szemem, közben hallottam, hogy bejön valaki. Kinyitottam a szemem és Nathen pár centire volt csak az arcomtól.
- Fáj?
Bólogattam, mert nem bírtam megszólalni. Hozott vizet és bevettem a fájdalom csillapítót.
- Megkérhetlek valamire? - kérdeztem szemlesütve.
- Igen.
- Kivinnél a mosdóba?
- Gyere.
Ölbe vett és kivitt. A fürdőben egyedül szenvedtem, nem engedtem be. De mikor kijöttem újra ölbe vett és visszafektetett.
- Próbálj aludni.
- Oké.
Megkérdeztem volna tőle, hogy vajon ő tudna-e aludni repedt bordákkal, de aztán nem szóltam semmit. Nem akartam megbántani. Már így is bűntudata van. Láttam rajta, hogy fáradt. Hagytam inkább. Lezuhanyzott, én pedig úgy tettem, mintha aludnék, hogy kipihenhesse magát. Mikor lekapcsolta a villanyt, mozdulatlanul feküdtem egy ideig. Úgy fél óra telhetett el és felkapcsolta a villanyt.
- Nem akartalak megbántani.
- Tudom.
- Istenem, mikor lerepültél a lóról, azt hittem belepusztulok.
- Én is.
Megsimogatta az arcom. Mindig jó érzéssel tölt el, ha megérint.
- Tudod, hogy soha nem okoznék fájdalmat.
- Tudom, de kérlek ne hibáztasd magad. Én voltam figyelmetlen.
- De miattam. - olyan bűnbánó arcot vágott. Azt hittem megszakad a szívem.
- A nő miatt. Legközelebb felpofozom.
- Nem lesz legközelebb. Ígérem.
Óvatosan megsimogattam az arcát. Behunyta a szemét és ott tartotta a fejét. Nagyot sóhajtott és odafeküdt közvetlenül mellém. Nem ölelt át, mert tudta, hogy fáj az oldalam, de odahajtottam a fejem a vállára.
- Aludj.
- Te is.
Így sikerült hamar elaludnom. 4 napig feküdtem, mikor az orvos megengedte, hogy sétáljak. Lily dolgozott és végre Nathen is nyugodtan ment az irodába. Mivel már sétálhattam, lementem az istállóba. Odamentem Zérohoz, megsimogattam a fejét. Érezte, hogy én vagyok, ahogy azt is, hogy kicsit félek...
- Szia. Igen, minden rendben, jól van...
Mire beértem a házba, csöngött a telefonom. Felvettem.
- Igen?
- Hol voltál?
- Zéronál.
- Laura!
- Nathen, a világon semmii baj nem történt. Kérlek, nyugodj meg. Az orvos megengedte, hogy sétáljak.
- Rendben. Lily?
- Dolgozik.
- Akkor én hazamegyek.
- Nem kell. Jól vagyok, maradj nyugodtan.
- Rendben. De sietek haza.
- Rendben.
- Szia kicsim.
Letettem. Leültem a kanapéra. Nem tudom mi van most. Nem tudom Nathen csak azért érez így, mert leestem Zéroról vagy amúgy is. Most teljesen elbizonytalanodtam. Magamban nem, mert tudom mit érzek, de benne igen... Lehet, hogy visszaköltözöm a szobámba. Most már jól vagyok, nem kell nála maradnom. De azért még lefeküdtem a szobájában. Jó volt érezni az illatát. Mért sanyargatom magam? Késő délután ébredtem. Úgy néz ki eléggé lefárasztott a séta. Le akartam menni, mikor Nathen lépett be.
- Fel ne merj kelni.
- De... Éhes vagyok, épp a konyhába indultam enni.
- Majd én hozok fel. Maradj itt.
Lement. Mintha mérges lenne.
Hozott enni, segített feljebb ülni. Evés közben őt figyeltem, fel-alá járkált a szobában.
- Baj van?
- Nem, nincs.
- Nathen, látom rajtad. Elmondod?
- El kell utaznom.
- És?
- 2 hétre.
- És?
- Gyere velem.
- Mi?
- Gyere velem. Nem akarom, hogy egyedül legyél itthon. Lily is elutazik, Robert pedig vele megy. Kérlek, gyere velem!
- De dolgoznod kell.
- Viszont te legalább nem leszel egyedül.
Tudom, hogy csak jót akar, így belementem.
- Rendben.
- Oké.
- Mikorra csomagoljak?
- Holnap reggel indulunk.
- Hova?
- Berlin.
- Szóval repülünk.
- Igen.
- Oké.
- De most pihenj. Telefonálok néhányat.
Kiment. Pihentem, ahogy megkért. Ki kell derítenem, hogy ő is úgy érez-e, mint én. Ki fogom deríteni. Majd valahogy. Elszundíthattam, mert egy óra múlva arra keltem, hogy Nathen pakol.
- Mennyi az idő?
- Fél 6.
- Aha. Megyek pakolni.
- Segítek.
- Nem kell, köszi.
Ott hagytam. Lementem és kimentem a teraszra. Észrevette, hogy valami nem oké. Kijött utánam és hátulról átölelt.
- Mi az?
- Hiányoznak a többiek. De nem szeretném most látni őket.
- Rendben.
- És mi lesz a program Berlinben?
- Munka nekem, szórakozás neked.
- Segíthetek majd valamit?
- Nem kell.
- És mit csinálok egész nap?
- Majd meglátod.
- Vacsorázunk?
- Igen.
Vacsora közben szótlan volt, így miután végeztünk egyedül hagyott és felment telefonálni, míg én mosogattam. Bár ugyanazt érezné, mint én! Ez persze nem jön össze. Felmentem a szobámba és zenét hallgattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése