Lily elment Nathenhez míg én aludtam.
- Beszélnünk kell. Most.
- Igen?
- Laura szerelmes beléd, de fél neked elmondani.
- Tudom, az éjjel álmában beszélt.
- És?
- Mi és?
- Attól fél elhagyod, ha elmondja neked.
- Beszélni fogok vele, nyugi.
- Fáj a feje, tudod a repülés nem tesz neki jót. Lefeküdt.
- Tudom.
- Mégis eljött veled, tegnap pedig a tied lett.
- Lily!
- Mért? Nincs rajtam kívül más nő az életében! Te dolgozni fogsz itt. És ő? Mégis veled jött.
- Tudom, és tudom mit gondolsz. Mondjam el neki az érzéseim. De... Rendben, megteszem.
- És mégis mik ezek az érzések? Nekem elmondhatod!
- Majd neki.
- Rendben. Akkor vacsoránál találkozunk.
-Szia.
Elment. Én eközben sikeresen kialudtam a fejfájást. Délután tengődtem a szobában, ettem és pihentem. Nem ilyen nyárra gondoltam, dolgozni akartam és bulizni.De ugye ez nem jön össze. Ekkor megcsörrent a telefonom. Megfontoltam, hogy felvegyem-e, de aztán felvettem.
- Igen?
- Szia. Jobban vagy?
- Igen.
- Akkor elhoznál nekem egy iratot a szobámból?
- Igen.
Lediktálta a címet. Fogtam egy taxit és a nyelvvizságmnak köszönhetően bementem az irodába. Lent eligazítottak és felvittem a papírokat. Kopogtam és beléptem. Nathen megint telefonált, még jó, hogy nem nő a füléhez annyit használja. Elmosolyodtam és odavittem neki, mikor intett. Leültem és megvártam míg befejezi. Mikor végzett rám mosolygott.
- Sajnálom.
- Semmi gond.
- Mért nem mondtad, hogy fáj a fejed, mikor leszálltunk?
- Nem akartam, hogy aggódj, meg aztán külön szobát kértél, így szerintem felesleges lett volna.
- A külön szoba dolgozni kell. Ugyanis a hétvégén nem jövök be az irodába. Ez nálam elv.
- Értem.
- Nem gond, ha Lilyvel vacsorázunk?
- Nem.
Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam és odamentem hozzá, beültem az ölébe.
- Kicsim.
- Nathen.
Csókolózni kezdtünk, erre újfent megszólalt a telefonja. El akartam húzódni, de ott tartott, és odabújtam hozzá amíg telefonált. De ezt legalább hamar befejezte.
- Kérdezhetek valamit? - nézett rám kérdő tekintettel.
- Igen.
- Volt már szexuális élményed egy irodában?
- Szerintem magadtól is tudod a választ.
- És akarsz?
- Nos...
- Lenémítom a telefonom és leszólok, hogy egy óráig ne engedjenek fel senkit.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Rendben.
- Nem végzel még?
- Sajnos nem, de megvársz?
- Csak elterelném a figyelmed.
- Rendben, akkor vacsoránál találkozunk.
- Nathen.
- Hm?
- Siess.
Szenvedélyesen megcsókoltam, aztán ott hagytam és visszamentem a szállodába. Lementem a kondi terembe és edzettem. Régen mozogtam és már igen csak rám fért. Aztán felmentem és nem sokkal később megjött Lily is.
- Szia.
- Szia, na?
- Mi na?
- Elmondtad neki?
- Nem. Majd este, ha kettesben leszünk.
- Rendben, úgy is nem sokára jön.
- Eegen.
- Történt valami?
- Nem...vagyis majdnem.
- Aha.
- De... Rendben. Amint megjön elmondom neki.
- Végre.
Lilyvel lent voltunk a kondiban és jókat nevettünk. Mikor felmentünk Nathen már ott volt.
- Hát ti?
- Edzettünk. - válaszolta Lily.
Nem mertem a délután történtek után ránézni. De ő odajött hozzám és a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Jól vagy?
- Igen, csak lezuhanyzom és mehetünk vacsorázni.
- Siess.
Megcsókolta a homlokom én pedig elmentem zuhanyozni. Vacsora közben lova egymást figyeltük. Lily persze észrevette a dolgot és hamar kettesben hagyott minket. Kéz a kézben mentünk fel, a liftben pedig hozzábújtam.
- Nathen... - suttogtam.
- Hm?
- Ugye nem haragszol az irodában történtek miatt!
- Nem. Miután elmentél befutott egy ügyfél.
- Akkor jó.
Bementünk a szobába, magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Egy pillanatra sem engedett el, míg ágyba kerültünk. Gyengéden szeretett és én neki adtam a szívem is.
- Kicsim.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Na végre :)) Már azt hittem soha nem jönnek össze. Remélem most már jóra fordul Laura élete. Már igazán megérdemelné. És klassz lett a fejezet. Puszi, sok-sok ihletet. :)
VálaszTörlés